Szecskaavató

 

            Még három perc volt a kezdésig és én a tanáriban szerencsétlenkedtem öt tojás megfőzésével a mikróban. Röhejesen és kínosan éreztem magam, pedig aznap ez nem az én dolgom lett volna.

            Nos, miután valami csoda folytán sikerült véghezvinnem roppant bonyolult feladatomat, a terem felé vettem az irányt. Az ajtó előtt egy osztály megszeppent, ugyanakkor izgatott hetedikes ácsorgott egy-egy tábla csokit szorongatva. Önkéntelenül eszembe jutott, hogy három évvel ezelőtt én is így festhettem… hiába, ez a szecskák sorsa. S annak ellenére, hogy valamikor én is átéltem egy ilyen délutánt, nem tudtam együtt érezni velük, sőt, egy kárörvendő vigyor terült szét az arcomon, s egészen öt óráig ott is maradt, miközben a feladatokat szemléltem.

            Meglepődtem, hogy mekkora örömöt szerzett, hogy végignézhettem amint egy fiú egy társa szemét szúrja ki majdnem a szemceruzával sminkelés címén, vagy, ahogy valaki egy felakasztott kiflit kerget, miközben próbálja megenni, vagy amikor bekötött szemmel joghurtot etetnek egymással az épp próbára tettek és mindenhová kerül joghurt kivéve a szájakat. Nem különben vicces volt az is, amikor egy csapat öreg néninek, vagy éppen bácsinak öltözött hetedikes hatalmas lendülettel csapott rá az asztalra abban a hitben, hogy egy ötszázast fog megmarkolni, s helyette csak ragacsos habos, trutyit érzett a tenyere alatt, és az is, amikor valaki gördeszkán ülve egy WC-pumpával hajtva magát próbált meg bejutni a célba.:)  

Az pedig már csak ráadás volt, hogy a szóban forgó hetedikesek megesküdtek minden zagyvaságra, amit csak mondtunk nekik és ünnepélyesen kijelentették, hogy mi szerények, intelligensek, bölcsek és fenomenálisak vagyunk, s csupán egy hajszálnyira állunk a tökéletességtől.

            Végül a szecskák az udvaron is végigmondtak egy esküt, mi pedig feltűztük ruhájukra a jelvényeket, és egy egész délutánnyi szenvedés árán teljes értékű januszista növendék lett belőlük. Én pedig már csak abban reménykedhetek, hogy mégsem voltunk velük annyira gonoszak és ők is élvezték a délutánt.

 

Sikó Dalma

(suliújságból)